Most rá jöttem, hogy tényleg könnyebb mondani mindent, de ha már meg próbálsz így cselekedni, akkor nagyon oda kell figyelni, mert egy apró kis hiba és visszazuhansz a reménytelenségbe. Megpróbáltam túllépni rajta elfelejtetni, de elég volt egy pillantás és kész, amit már addig felépítettem összeomlott. És újból visszatért az a rengeteg akkor szép, de már mára fájdalmas emlék... Bár ne így történt volna és akkor esetleg már sikerült volna tovább lépnem rajta úgy, ahogy ő tette. Remélem, ti nem kerültök ennyire rossz helyzetbe, ahogy most én vagy. De ha esetleg mégis akkor kívánok nektek is egy olyan személyt aki mellettetek van úgy ahogy mellettem is van egy csodálatos barátnő. Csodálkoztam is hogy most egy olyan személy segít nekem, akit nem rég ismertem meg, de már olyan, mint ha ezer éve ismerném és nagyon köszönöm neki hogy mellettem van. Hát a mai bejegyzésem csak ilyen rövidre sikerült...
... Amikor mindenben őt látod csak, s bánatodra a vigaszt nem találod. Amikor egy szerelmes dal megsirat, és az életben nem látsz semmi vidámat. Amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel, sírásodat elfojtva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?" Kérdésre, "igen!"a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod a szívedet kényszeríteni: ne fájjon! Akkor tudod meg milyen: valakit várni, ki úgy sem jön többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése