Egy ember életében mindig is lesz egy olyan személy aki megérti őt, csak észre kell venni. Én most jöttem rá hogy ki is ez a személy. Tudjátok én nagymamám halála után teljesen magamba voltam zuhanva, azt érzetem elveszítettem azt a személyt aki megért, elveszítettem vele együtt mindenem.... Van egy nagynéném aki már rág óta kint él külföldön.gy ideig csak néha apa mondta hogy jól vannak nem igazán foglalkoztatott, talán mert még kicsi voltam mikor kiment, és nem is igazán emlékeztem rá. Azonban egyszer mikor rossz hangulatomba voltam írtam neki egy közösségi oldalon egy üzenetet,ő volt az első ember akinek arról beszéltem hogy mennyire is fáj mama elvesztése. Nagyon bölcs dolgokat mondott nekem akkor, amik még most is bennem vannak. Azután az üzenet után éreztem azt hogy szükségem van az én nagynénémre, mindig próbáltam őt keresni, beszélni vele.Szinte minden nap gondoltam rá hogy vajon hogy lehet mit csinálhat éppen. A mostani szülinapomon az ő köszöntése esett a legjobban, aztán másnap beszéltünk telefonon. A telefon beszélgetés után, sírni kezdtem, mert rájöttem mennyire hiányzik ő nekem. Azóta többször beszélgettünk, és tudom hogy neki bármikor leírhatom azt ami bánt, RÁ számíthatok. Bár messze van, de hiszem hogy egyszer remélhetőleg hamarosan láthatom, és átölelhetem őt.
Most már tudom, nem csak mama az aki megértett engem. Bár vele könnyebb volt az hogy megbeszéljem a dolgokat, ő át tudott ölelni. De ahogy a drága nagynénémmel beszélek, érzem a szeretetét, az írásán keresztül. És tényleg tudom hogy ő megért engem.
Nagyon szeretem őt. És furcsa annyi év után újból tudni hogy számíthatok valakire aki a családom tagja.
Jó ezt olvasni =) én is nyitott voltam és vagyok rád csak előttem te nem nyílsz meg. Talán majd egyszer =)
VálaszTörlés