Érzések mik
kavarognak bennem nem értem hogyan lettem ilyen. Egyszer fent aztán lent, mint
a hulláma vasútnál emlékeztek? Sose tudom mi váltja ki. Olykor boldog aztán
szomorú hisz ember vagyok. Ez normális kérdezem magamtól... hát én nem tudom
szerintem senkire tudja. Néha a múltba tekintek és
elgondolkozom hogyan tudnám kijavítani a hibákat de rá kell jönnöm hogy úgy se
tudom amit akkor elrontottam az már úgy marad. Van, mikor ezzel megbékélek, de van,
hogy harcolok ellene. Ez így nem jó tudom, magamat tépem szét. Néha elmenekülök
az álmaimba. Anyukám így fogalmazta nem jó, hogy gyakran alszok, és inkább álmodok,
mint hogy szembe nézzek a bajjal. Én csak azt válaszoltam rá, hogy: ott
legalább nem bánthat senki, mindig boldog tudok lenni és nem csalódok sokat, ha
úgy van még a hercegem is előjön. De rá kellet jönnöm, hogy tényleg nem, mehet
így tovább meg kell találnom a fényt az alagút végén meg kell ragadnom a
lehetőséget. De eddig ez se sikerült minden széthullni látszott... tudtam, hogy
nincs rendbe semmi körülöttem a barátaimat hol eltaszítottam magamtól... de tudom,
ha szükségem van rájuk, akkor számíthatok a segítségükre. Nem vagyok az a típus,
aki szívesen beszél a gondjairól... viszont én azt tanácsolom másoknak, hogy
beszéljék ki magukból, holott én nem tartom be a saját tanácsom. A zenék
világába menekültem. Fülhallgató a fülbe zene bekap teljes hangerő ugye
ismerős? Sétálok, az utcán vagy épp ülök a buszon.. nem hallok mást csak a
zenét, nem is baj, mert legalább így se bánthat meg senki. De rá kellet jönnöm,
hogy ez se egy megoldás jó egy ideig de nem ez a végleges... Hát elkezdtem gondolkozni
mit tegyek van egy gitárom arra gondoltam, hogy majd dalban kiöntöm
szívem bánatát vagy örömét, de hamar lemondtam róla rájöttem nincs valami
énekes hangom. Akkor mit tegyek? Megoldást kellett találnom, hogy tovább tudjak
lépni a dolgokon... Elkezdtem vezetni egy füzetet, amibe leírok mindent,
ami bánt, vagy ami fáj és így úgymond kiírom magamból a dolgokat. Ha épp meg
ragad egy egy írásom, akkor megosztom veletek is itt a blogomba... És így
megtaláltam a lehető legmegfelelőbb dolgot arra, hogy tovább lépjek a dolgon.
Még most is szoktam a múltba tekingetni, de nem annyit, amennyit azelőtt és
sikerül egyre pozitívabban látnom a dolgokat. Szóval te is nyugodtan találd meg
azt, amivel szabadjára tudod, engedni érzéseidet nem kell hogy mindenki tudjon
róla én se mutatom meg a füzetem senkinek... Az a lényeg hogy te felszabadulj (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése