Sodródni az árral...

Én soha sem tudtam sodródni az árral, nekem mindig kellettek, tervek, akár A B C terv is.. De mostanra meg kellet tanulnom, hogy egyes dolgokat nem tudok megtervezni. Csak sodródnom kell.. nem tudom vissza csinálni, és lehet nem is, szeretném, hisz ha egyszer valami boldoggá tett azt az ember nem biztos, hogy visszacsinálná. Akárhogy fáj utána. Mit is tehetnék, ha nem tehetek semmit, hogy is változtathatnék valamin, ha nem csak rajtam múlik, és mért mindig én jövök ki rosszul?... Sok hibát követtem el eddig is és biztos sokat fogok még ezután is, de azt nem fogom megbocsátani magamnak, hogy egy gyenge pillanatomba egy olyan embert engedtem be az életembe akit nem kellet volna.. És még fontos is lett egy időre. Sokan mondták, hogy nem írjak vissza neki az üzenetére, nem is tettem egy időre de rájöttem, hogy ez nem én vagyok, nekem válaszok kellenek, kell az hogy tisztázzam a dolgokat.. Így hát beszéltem vele... És egyre jobban rá kellet jönnöm, hogy mennyire félre ismertem, vagy is mennyire másképp gondoltam róla hogy milyen.. mert túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem..   Így most sodródok a dolgokkal, megpróbálom nem tragikusan felfogni, egy kaland volt, amit idővel jobb el felejteni... Óvatosnak kell lenned, hogy kit engedsz be az életedbe. Ebben az egészbe nem lenne semmi rossza amúgy, mert nagyjából nem történt olyan, ami miatt szégyenkeznem kéne. Csak az a probléma az egészben, amit már korábban is írtam, hogy egy olyan időszakomba vagyok, most ami nem éppen boldog, szeretnék kötődni valakihez, és ekkor jött ő.. De mint kiderült az életében én csak egy harmadik személy lehetnék így nem éppen a legmegfelelőbb fiú a számomra... De ez van, majd eljön az én időm is, és akkor belép az életembe az, aki nekem van szánva.. Addig pedig sodródok az árral…
Most azon gondolkozom van e értelem ennek a bejegyzésének? Nem tudom mennyire érthető, és mennyire lényeges, de lehet ebből te is, tanulsz... Remélem.!