Érezni valamit, mit
már rég nem éreztem, amiről azt hittem már nincs is bennem. Az érzés, amikor valaki fontos lesz,
számomra kicsit megrémiszt. Mért akarok mindenképp beszélni vele? Mért akarok a
közelébe lenni? És mért gondolok rá ennyit? Ó ezek a kérdések.. Talán itt az idő beengedni valaki mást is az életembe, de nem tudom,
ő mit érez ő, hogy látja ezt. Mennyire szeretnék most
gondolatolvasó lenni, tudni, hogy ő hogy viszonyul hozzám.. Ó kérlek, ne okozz
csalódást. Annyi fájdalom emléke tör most elő, sebezhető lettem, az általam felépített falon most valaki
mégis belépet. De hogyan? Jó kérdés, de most érzem azt, hogy készem állok rá,
arra hogy boldog legyek, és bízom benne, hogy ő is el tud fogadni. Rég volt már az, hogy
arra vártam, hogy megérintsen egy bizonyos ember. De ez most boldoggá tesz. Új
utam lett a főiskolával és
egyben új életem (: Azonban félek, mi lesz, ha ebből sem lesz, semmi mi van, ha csalódok ismét.. Ez
kettős érzés áhh
nehéz. Mindenki fél az új dolgoktól nem? Most kitárom a kezem és várom mi lesz,
nem fogok idő előtt kiszállni. Lesz, ami lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése