Sodródni az árral...

Én soha sem tudtam sodródni az árral, nekem mindig kellettek, tervek, akár A B C terv is.. De mostanra meg kellet tanulnom, hogy egyes dolgokat nem tudok megtervezni. Csak sodródnom kell.. nem tudom vissza csinálni, és lehet nem is, szeretném, hisz ha egyszer valami boldoggá tett azt az ember nem biztos, hogy visszacsinálná. Akárhogy fáj utána. Mit is tehetnék, ha nem tehetek semmit, hogy is változtathatnék valamin, ha nem csak rajtam múlik, és mért mindig én jövök ki rosszul?... Sok hibát követtem el eddig is és biztos sokat fogok még ezután is, de azt nem fogom megbocsátani magamnak, hogy egy gyenge pillanatomba egy olyan embert engedtem be az életembe akit nem kellet volna.. És még fontos is lett egy időre. Sokan mondták, hogy nem írjak vissza neki az üzenetére, nem is tettem egy időre de rájöttem, hogy ez nem én vagyok, nekem válaszok kellenek, kell az hogy tisztázzam a dolgokat.. Így hát beszéltem vele... És egyre jobban rá kellet jönnöm, hogy mennyire félre ismertem, vagy is mennyire másképp gondoltam róla hogy milyen.. mert túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem..   Így most sodródok a dolgokkal, megpróbálom nem tragikusan felfogni, egy kaland volt, amit idővel jobb el felejteni... Óvatosnak kell lenned, hogy kit engedsz be az életedbe. Ebben az egészbe nem lenne semmi rossza amúgy, mert nagyjából nem történt olyan, ami miatt szégyenkeznem kéne. Csak az a probléma az egészben, amit már korábban is írtam, hogy egy olyan időszakomba vagyok, most ami nem éppen boldog, szeretnék kötődni valakihez, és ekkor jött ő.. De mint kiderült az életében én csak egy harmadik személy lehetnék így nem éppen a legmegfelelőbb fiú a számomra... De ez van, majd eljön az én időm is, és akkor belép az életembe az, aki nekem van szánva.. Addig pedig sodródok az árral…
Most azon gondolkozom van e értelem ennek a bejegyzésének? Nem tudom mennyire érthető, és mennyire lényeges, de lehet ebből te is, tanulsz... Remélem.!

Egy személy aki megért..

Egy ember életében mindig is lesz egy olyan személy aki megérti őt, csak észre kell venni. Én most jöttem rá hogy ki is ez a személy. Tudjátok én nagymamám halála után teljesen magamba voltam zuhanva, azt érzetem elveszítettem azt a személyt aki megért, elveszítettem vele együtt mindenem.... Van egy nagynéném aki már rág óta kint él külföldön.gy ideig csak néha apa mondta hogy jól vannak nem igazán foglalkoztatott, talán mert még kicsi voltam mikor kiment, és nem is igazán emlékeztem rá. Azonban  egyszer mikor rossz hangulatomba voltam írtam neki egy közösségi oldalon egy üzenetet,ő volt az első ember akinek arról beszéltem hogy mennyire is fáj mama elvesztése. Nagyon bölcs dolgokat mondott nekem akkor, amik még most is bennem vannak. Azután az üzenet után éreztem azt hogy szükségem van az én nagynénémre, mindig próbáltam őt keresni, beszélni vele.Szinte minden nap gondoltam rá hogy vajon hogy lehet mit csinálhat éppen. A mostani szülinapomon az ő köszöntése esett a legjobban, aztán másnap beszéltünk telefonon. A telefon beszélgetés után, sírni kezdtem, mert rájöttem mennyire hiányzik ő nekem. Azóta többször beszélgettünk, és tudom hogy neki bármikor leírhatom azt ami bánt, RÁ számíthatok. Bár messze van, de hiszem hogy egyszer remélhetőleg hamarosan láthatom, és átölelhetem őt.
Most már tudom, nem csak mama az aki megértett engem. Bár vele könnyebb volt az hogy megbeszéljem a dolgokat, ő át tudott ölelni. De ahogy a drága nagynénémmel beszélek, érzem a szeretetét, az írásán keresztül. És tényleg tudom hogy ő megért engem.
Nagyon szeretem őt. És furcsa annyi év után újból tudni hogy számíthatok valakire aki a családom tagja.

  

Ne mondj rosszat arról akivel egyszer jóba voltál és a barátodnak tartottad..!

Soha nem értettem azt hogyha két ember elválik egymástól legyen szó szerelemről vagy barátságról, akkor mért kell a másikról rosszakat mondani? ( tisztelet a kivételnek!). Velem is azt történt hogy egy olyan személy akivel nemrég barátok voltunk olyanokat mond a hátam mögött amik nem éppen szépek. Elgondolkoztam vajon mi az ami erre késztetheti, aztán arra jutottam hogy ő így dolgozza fel azt hogy már nem vagyok neki, és hogy már nem leszek vele. De ez akkor se jó, nem fogom hagyni azt hogy mások az alapján a hazugság alapján alkossanak rólam véleményt amiket ő mond. Merje akkor a szemebe mondani hogy ezt és ezt gondolom rólad vagy valami, de ez amit csinál szánalmas. Vagy ti nem értetek ezzel egyet? Jó lenne tudni hogy nektek mi a véleményetek erről. Én nem tudnám ezt tenni egy olyan személlyel  aki egyszer fontos volt nekem. Ahhoz hogy feldolgozz egy veszteséget, (ez alatt nem kel halálra gondolni) sokféle módszer létezik.
A legnehezebb az hogy elfogadjuk hogy ő már nem lesz mellettünk természetesen a remény mindig ott marad hogy ó majd egyszer talán de nem szabad hogy ez a remény elhatalmasodjon az emberben.
Miután nagy nehezen sikerült elfogadni, arra kell összpontosítani hogy tovább lépjünk. Ha egyszer különválik két embernek az útja, azt nem a legkönnyebb elfogadni és nem egyszerű tovább lépni rajta, pláne ha évekig ott volttok egymásnak( tapasztalatból tudom sajnos) de meg kell próbálni!Kezdj bele valamibe amit eddig nem csináltál  bármibe, csinálj olyan dolgokat amiket szeretsz ami örömöt hoz neked.
De soha ne mondj semmi olyat a másikról amivel megbántod, függetlenül attól hogyan váltatok el egymástól!

 "egy barátság során elmondott titok akkor is titok marad ha külön utakra térnek!"