A herceg aki csak úgy kisétált az életemből....

Volt egy fiú az életembe, nem rég lett vége a kapcsolatunknak. Bár nem volt nagyon hosszú az az idő amit együtt töltöttünk, de nagyon hiányzik... Általában én hamarabb végeztem a suliba és hát volt időm elmenni elé. De volt mikor ez fordítva történt... Szakításunk után volt, hogy kiléptem az iskola kapuján körbenéztem hogy hátha látom valahol... Reménykedtem hogy eljön a saját kis tündérmesém és szakítás után a hercegem vissza jön hozzám. De hát ez nem történt meg. Még mindig sokat gondolok az együtt töltött  pillanatokra. Van egy kép az emlékeim között ami újból, s újból lejátszódik *-* de tudom hogy el kell felejtenem. A mai napon ugyan úgy hamarabb végeztem a suliba mint ő fel mentem és vártam az iskola előtt, majd megjelent. Ő nem vett észre de én láttam, és mint egy film lejátszódott a múlt mikor én vártam ott és megöleltem majd láttam hogy nélkülem  nevet a többiekkel...és elsétál. Mikor elment még néztem utána s láttam magam mellette mikor egymás kezét fogva mentünk végig azon az úton. Majd abban a pillanatba mikor már eltűnt, szemeim megteltek könnyel. Fáj az az érzés hogy elveszítettem és már nem lehet az enyém, fáj az hogy nem látom többet a mosolyát, hogy nem érezhetem ajkait de ami a legjobban fáj az hogy már nem mondhatom azt  hogy ő az én  Hercegem *-*

 ~Meg akarom tanulni, hogy hogyan kell nem gondolkodni, hogy ne járjon az eszem azokon az emlékeken, amiket Veled éltem meg, és most ezeken az emlékeken szívesen mosolyognék. De sírok, mert tudom, nem vagyok már az életed része…~