kell egy szó, egy mondat ami segít...

A sok probléma mely felhalmozódik, egy emberbe egyszer elő fog jönni. Én már 5 éve "gyűjtögettem" a problémákat, amik a múlt héten ki is jöttek rajtam. Nem tudom mért épp akkor volt ez. Úgy gondoltam hogy ha alkalmam lenne elmenni itthonról pár napra és rendezni ezeket az érzéseket könnyebb lenne. Ezt a gondolatot meg is osztottam egy személlyel, akiről úgy gondoltam, hogy tud segíteni. Ő azt mondta, hogy ha elmennék, azzal nem oldanék meg semmit ezen elgondolkoztam és tényleg igaza volt. De akkor mit tegyek, kérdezem magamtól? Mert már azt a helyzetet, amibe voltam elviselhetetlennek tartottam. Betegen jártam suliba csak azért, hogy ne legyek itthon. Csütörtökön már nem éreztem magam valami jól és rá kellet ébrednem, hogy nem, fogom kibírni azt a hét órát, ami volt a suliba így hazakéredzkedtem. Nem gondoltam volna, hogy azon a hazavezető úton ennyi változás megy végbe a lelkemben. Volt időm gondolkozni, egyedül voltam viszonylag csend volt.  Mire hazaértem szertefoszlott minden rossz kedvem. Azon a csütörtöki napon nem veszekedtem senkivel. Több időt töltöttem a 2 éves unokahúgommal.  Nagyon hálás vagyok annak a személynek, aki segített nekem. Ha netán olvassa ezt a bejegyzésem és magára ismer akkor még egyszer köszönöm!!

Szóval, ha esetleg te is el akarnál menekülni a problémák elől jusson eszedbe, hogy ha még sikerül esetleg pár napra figyelmen kívül hagynod egyszer vissza fog térni. Muszáj szembenézni velük. Tudom, hogy egyszer még rám is vár ennek legyőzése, de hiszem, hogy sikerülni fog. :D 

Egy lépést előre kettőt hátra-...

A vissza húzódó lány lassan lépésenként haladva elkezdett kibontakozni bár az emberekbe lassan kezdett el bízni. Lépésről lépésre haladt biztosítva azt hogy ne csalódjon felkészült jóra rosszra így csalódásba sose vitte útja. Hosszú évek alatt lassan ledőltek a falak, bizalmába sok mindenki maradt... Lépései egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, bár a felkészülése lassan elmaradt.. így sokszor érte a csalódás. Megnyílnia se volt már számára akadály. Hisz barátokra talált...   Boldog volt és bízott mindenkiben. De azt tudta hogy múltját még senki sem ismerte...  Lépéseket tett előre de valami meglökte így kettőt ment hátra.. a boldogság most elhagyta. Hosszú útja során hamis barátokat szerzett s ezek most bekavartak. Nem hitte hogy ez lehetséges kikkel nap hosszat beszélt most eltűntek  és ő feledésbe merült... Pár barátja még ott vannak mellette! De ez most nagyon szíven ütötte. lépéseket tesz hátra, a falakat újra felhúzza s vissza tér a kis világába hol senki sem bántja... útjai vissza vezette. Eltűnne ő örökre. Bízni már igazán nem tud senkibe... de ez nem is baj így csalódni nem fog senkiben... Magát hibáztatja hisz ő nem tudja azt mivel bántotta meg az embereket ..  Fél attól hogy ismét senkije sem marad... Szemei könnybe kezei remegnek bízik a segítségbe...

Csak egy álomi mámor...

Hittem az álmokban, Hittem a reményben és a mesékbe... Fel kellett ébrednem a rózsaszín világból, hisz a gyerek kor már csak egy álomi mámor. A gyerek kor már elmúlt és vele együtt a herceg, aki mindig velem volt... álmodtam már én százszor hintalóról és kastélyról.. Hamupipőkéről és az egyszarvúról . de a kép elszakadt az álom elmarad, helyette a valóság jön, de a remény megmarad... a remény az, ami éltet hogy álmom egyszer újra éled.... A valóságon most a sor hogy bizonyítsa jobb, mint az álomi mámor. Eddig a lapjai nem játszottak valami jól. Nem tetszik, ez az élet hisz itt mindig csak félek... Baj van, érzem az álmok feledésbe merülnek... Nem adhatod fel könnyen harc nélkül a gyermeki álmok mit sem érnek.. 

Bár a helyzet nem épp napsütéses, de eső után jön a szivárvány... A filmekben is fájdalom után jön  a 

Happy End... Viszont írásomban pedig itt a 

The End !! 

 

Ne hazudj tovább magadnak találj megoldást

Érzések mik kavarognak bennem nem értem hogyan lettem ilyen. Egyszer fent aztán lent, mint a hulláma vasútnál emlékeztek? Sose tudom mi váltja ki. Olykor boldog aztán szomorú hisz ember vagyok. Ez normális kérdezem magamtól... hát én nem tudom szerintem senkire tudja. Néha a múltba tekintek és elgondolkozom hogyan tudnám kijavítani a hibákat de rá kell jönnöm hogy úgy se tudom amit akkor elrontottam az már úgy marad. Van, mikor ezzel megbékélek, de van, hogy harcolok ellene. Ez így nem jó tudom, magamat tépem szét. Néha elmenekülök az álmaimba. Anyukám így fogalmazta nem jó, hogy gyakran alszok, és inkább álmodok, mint hogy szembe nézzek a bajjal. Én csak azt válaszoltam rá, hogy: ott legalább nem bánthat senki, mindig boldog tudok lenni és nem csalódok sokat, ha úgy van még a hercegem is előjön. De rá kellet jönnöm, hogy tényleg nem, mehet így tovább meg kell találnom a fényt az alagút végén meg kell ragadnom a lehetőséget. De eddig ez se sikerült minden széthullni látszott... tudtam, hogy nincs rendbe semmi körülöttem a barátaimat hol eltaszítottam magamtól... de tudom, ha szükségem van rájuk, akkor számíthatok a segítségükre. Nem vagyok az a típus, aki szívesen beszél a gondjairól... viszont én azt tanácsolom másoknak, hogy beszéljék ki magukból, holott én nem tartom be a saját tanácsom. A zenék világába menekültem. Fülhallgató a fülbe zene bekap teljes hangerő ugye ismerős? Sétálok, az utcán vagy épp ülök a buszon.. nem hallok mást csak a zenét, nem is baj, mert legalább így se bánthat meg senki. De rá kellet jönnöm, hogy ez se egy megoldás jó egy ideig  de nem ez a végleges... Hát elkezdtem gondolkozni mit tegyek  van egy  gitárom arra gondoltam, hogy majd dalban  kiöntöm szívem bánatát vagy örömét, de hamar lemondtam róla rájöttem nincs valami énekes hangom. Akkor mit tegyek? Megoldást kellett találnom, hogy tovább tudjak lépni a dolgokon...  Elkezdtem vezetni egy füzetet, amibe leírok mindent, ami bánt, vagy ami fáj és így úgymond kiírom magamból a dolgokat. Ha épp meg ragad egy egy írásom, akkor megosztom veletek is itt a blogomba... És így megtaláltam a lehető legmegfelelőbb dolgot arra, hogy tovább lépjek a dolgon. Még most is szoktam a múltba tekingetni, de nem annyit, amennyit azelőtt és sikerül egyre pozitívabban látnom a dolgokat. Szóval te is nyugodtan találd meg azt, amivel szabadjára tudod, engedni érzéseidet nem kell hogy mindenki tudjon róla én se mutatom meg a füzetem senkinek... Az a lényeg hogy te felszabadulj (:  

Legjobb barátnők örökké…

Van egy barátnőm már 10 éve a Legjobb barátnőm. Elsőnek általános iskola első osztályába találkoztunk. De ott is csak akkor kezdtünk el beszélgetni mikor a tanár egymás mellé ültettet minket. (: Azóta elválaszthatatlan barátnők voltunk. Mindent együtt csináltunk  Ahogy nőttünk egyre erősebb lett a kapcsolatunk. Rengeteget nevettünk együtt. Ha visszaemlékszem az általános iskolás éveimhez majdnem minden emlékembe benne van... Mindig együtt voltunk  De hát eljött a nyolcadik osztály. Jön a pályaválasztás, és teljesen már irányba kezdtünk nézelődni. Bár egy suliba vettek fel minket, de más más szakon voltunk így már nem volt az, hogy órán levelezgetünk vagy akár csak egymásra nézve elkezdünk nevetni... Minden megváltozott. Szünetekbe nagyon ritkán találkoztunk. De még is minden akkor kezdett el megváltozni mikor kiderült, hogy bezárják a sulinkat így a 10. évet külön külön más suliba elhelyezve kell elkezdenünk. Már fele annyit, ha találkoztunk. A kapcsolatunk csak idén nyárra lett ennyire rossz. Volt egy tábor,  ahova együtt mentünk de valahogy  utána már nem kerestem annyira a társaságát mert  nem éreztem már kötődést iránta. Azt a kötődést amit akár két hónappal ezelőtt. Ez a mi hibánk!Előtte is volt már több vitánk. És mi nem kapaszkodtunk eléggé egymásba, nem mondtuk meg hogy igazán mi zavar a minket… És mi lett a vége? Közel egy hónapja hogy nem találkoztunk, azóta egy normálisát se beszéltünk. Bár nem hiszem azt, hogy ezzel vége lenne a barátságunknak, csak idő kell. Hisz mikor  elsőbe is találkoztunk akkor is idő kellett, hogy ki alakuljon a kapcsolat, most is erről van, szó bár  lehet évekig el tart majd az, hogy vissza építsük a kapcsolatunkra hisz most  a "béka fenekéből" kezdünk kikászálódni.. De megéri, és lehet, hogy ennek köszönhetően sokkal jobb barátnők leszünk (: sohasem lehet tudni...

Viszont egyet örökre megjegyeztem ebből, és remélem, ez majd eszetekbe jut, ha netalántán sajnálatos módon ilyen helyzetbe kerülnétek: Egy barátság is 2 emberen múlik, és ha úgy van, hogy kezded azt érezni, hogy a másik kezd, eltávolodni tőled akkor semmi képen se hagyd, hogy eltávolodjon, mindig kapaszkodj belé és soha ne engedd el. Fordítsatok időt egymásra (:  És, a legfontosabb mindig beszéljétek meg azt, ha zavar valami ne félj, elmondani neki hisz csak ketten tudtok rajta változtatni :D   

Az érzelmek vasútján..

Biztos tudják milyen érzés hullámvasúton ülni vagy legalábbis el tudjátok képzelni. Akkor most képzeljetek el egy nagyon hosszú hullámvasút pályát, és hogy ti egy kocsiba ülve ott vagytok, de úgy hogy a szemetek be van kötve és nem tudjátok, mi jön a következő kanyarba lehet, hogy lefele mész, de az is lehetséges, hogy felfele, sohasem tudod majd, hogy mikor milyen rész jön. Kicsit félelmetes igaz? 

Most változzon  egy kicsit az elképzelt út,  legyen a felfele vezető út a boldogság, a lefele vezető pedig a szomorúság.  Kicsit érdekes nem tudod, hogy épp boldog leszel, vagy esetleg sírni fogsz. 

Most pedig a kanyarokból képzeljetek el elágazásokat itt neked kell eldöntened, hogy jobbra vagy balra mész-e de nem tudod, hogy melyik út vezet felfelé illetve lefelé… Gondolom rá ismertek a minden napi életre. Itt is döntéseket kell hoznod és nem tudod, hogy éppen jó vagy rossz döntést hozol. Tudom néha nincs sok idő arra, hogy meghozzunk egy egy döntést, de fontos hogy gondolj bele mind két lehetőségbe és gondolj a jövődre is, hiszen egy hirtelen meghozott rossz döntés kihat az egész életedre. Biztos voltál már te is olyan helyzetben hogy választanod kellet és nem éppen a jót választottad, de ebből tanulunk. Én is tanultam már sok hibából (:    és bízom benne hogy nem követem el még egyszer. Amit ebből az írásból kiakartam hozni az pedig az hogy nem számít milyen döntést hozol az a lényeg hogy tanulj belőle és figyelj oda a következőnél nehogy megint beleess abba a hibába mint azelőtt… 

Bárcsak tudnám mit érzek..

Hát újból a szerelem... 
Nem tudom, mit tegyek, hiszen van egy fiú, aki szeret, de én nem tudom, még viszonozni idő kell... Vagy is nem is tudom. Biztos éreztettek ti is úgy, hogy nem tudod mit is érzel igazán... Olyan, mint ha az ész és a szív csatája folyna... >< kicsit furcsán hangzik, de most bennem épp ez játszódik le. Bár ne így lenne és tudnám viszonozni a szerelmet, de így nem megy. Érdekes mi? Van egy fiú, aki szeret és figyel rád tudni akarja minden pillanatodat, bánatodat és örömödet, de te nem tudod, közel engedi magadhoz. Sok barátnőm mondta, hogy ezt ne rontsam el és próbáljam meg hisz nincs mit veszítenem... De egyszerűen nem tudom, mert ez olyan, mint ha átverném... De lehet, hogy csak az én gondolatmenetem ilyen fura, ^^ de hát mit tegyek, én ilyen vagyok. Viszont félek, hogy majd akár napok, hetek, hónapok esetleg évek múlva bánni fogom, hogy ki hagytam ezt... Bárcsak egyszerűbbek lennének az érzések és konkrétan tudnánk, mit érzünk. Nem úgy hogy egyik nap akarod a másik nap meg nem... Hát igen kicsit bonyolult de remélem, jól fogok dönteni és nem bánom meg. :D  

"Az érzések fogságába kerültem... remélem, időben kikeveredek, és jó döntést hozok...”  

A zene varázslatos ereje...

Mikor ma felkeltem magamhoz vettem a telefonhoz tartozó fülhallgatót. Mikor elindultam a suliból haza bekapcsoltam a zenét és egy olyan világba kerültem ahol nem voltak gondok. Egyszerűen meg szűnt minden csak én és a zene. Elvarázsolt, és magával ragadt, teljes mértékbe kikapcsolt az agyam csak a zene volt…  A zenének igen is van varázsereje… *-* 

~ Idézetek~

~Kedves élet! Ígérd meg... ha lehunyom a szemem vége lesz ennek az egész zűrzavarnak és mire kinyitom, újra a szemem az ágyamban fekszem és rájövök, hogy csupán álom volt az egész!!~


~Egy hűvös téli délután felfordult az életem,
Ámor nyila eltalált s szerelmes lett kis szívem .. ♥~


~A legnagyobb ellenségem az álmom, mert megadja, majd elveszi azt, amire vágyok...~


~Élvezd, hogy miden rosszban van valami, ha önmagad maradsz is lehetsz még valaki ♥~


~Könnyeim, hullnak egy párnára borulva, sírok egy végtelen könyvet lapozva..~


~Lehet, hogy érzelmi roncs vagyok, de képes vagyok mosolyogni és jól érezni magam. Egyesek ezt kétszínűségnek nevezik, én lelki erőnek. :)   ~


~ A szerelem néha éltet de van hogy fájdalmat okoz... ~

Valentin nap...

A Valentin nap a szerelmesek napja... Nekem jelenleg most nincs barátom így hát nem vagyok annyira oda ezért a napért...  Bár hol is jártam mindenhol csak a Valentin nap volt szóba... Kicsit szomorú is lettem belegondoltam mi lenne ha... Biztos, hogy másként gondolnék erre a napra, de így...   De szeretnék minden szerelmes embernek Boldog Valentin napot kívánni (: Töltsétek boldogan a barátotokkal/barátnőtökkel ezt a  napot :D  

Rövid bejegyzésem végére értem egy idézettel búcsúzok a mai nap tőletek 

~  Szerelmem, miért nem vagy itt velem? Életem így kész gyötrelem! Jöjj hát, s szeress, csókolj! Szerelmes szavakkal bókolj! Imádj mindig s ne csak a mai nap, mikor minden szerelmes virágot kap! ~

...

‎~ akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj, nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. a nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttünk a világ...~

~A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.~

~Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.~

Elég egy egymásra vetett pillantás...

Most rá jöttem, hogy tényleg könnyebb mondani mindent, de ha már meg próbálsz így cselekedni, akkor nagyon oda kell figyelni, mert egy apró kis hiba és visszazuhansz a reménytelenségbe. Megpróbáltam túllépni rajta elfelejtetni, de elég volt egy pillantás és kész, amit már addig felépítettem összeomlott. És újból visszatért az a rengeteg akkor szép, de már mára fájdalmas emlék... Bár ne így történt volna és akkor esetleg már sikerült volna tovább lépnem rajta úgy, ahogy ő tette. Remélem, ti nem kerültök ennyire rossz helyzetbe, ahogy most én vagy. De ha esetleg mégis  akkor kívánok nektek is egy olyan személyt aki mellettetek van úgy ahogy mellettem is van egy csodálatos barátnő. Csodálkoztam is hogy most egy olyan személy segít nekem, akit nem rég ismertem meg, de már olyan, mint ha ezer éve ismerném és nagyon köszönöm neki hogy mellettem van. Hát a mai bejegyzésem csak ilyen rövidre sikerült... 

‎

... Amikor mindenben őt látod csak, s bánatodra a vigaszt nem találod. Amikor egy szerelmes dal megsirat, és az életben nem látsz semmi vidámat. Amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel, sírásodat elfojtva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?" Kérdésre, "igen!"a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod a szívedet kényszeríteni: ne fájjon! Akkor tudod meg milyen: valakit várni, ki úgy sem jön többé!

Jó ha tudod hogy számíthatsz valakire ^^

Rám a barátaim bármikor számíthatnak és ezt remélem hogy tudják is, de tudom hogy én is számíthatok rájuk ha bajban vagyok.  De rám tényleg bármikor számíthatnak. Viszont az nagyon rosszul esik  hogy amikor segítek valakinek és tényleg sok időt rá szánok bár ez alap dolog... nah szóval engem most kicsit az bántott mikor segítettem az egy barátomnak és tényleg ott voltom vele míg szüksége volt arra hogy meghallgassák. De mióta így sikerült túltenni magát. És már tényleg nagyon jól érzi magát  szerencsére (:  viszont azóta engem nem is keres. Így most úgy érzem magam mit egy papírzsepi... elég viccesen hangzik >< de hát sikeresen "belém fújta az orrát" és aztán mint egy már értéktelen dolgot eldobott magától. Viszont én nem tudok ezért haragudni rá csak rosszul esett bízok benne hogy majd eszébe jutok és jelentkezik...De addig is rám bármikor számíthat. (:   

‎"Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már a kezünket fogják." ♥

idézetekkel szemléltetem azt, hogy mit érzek.

‎‎‎"Jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni.

Jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bringázni,

 tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj,

remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek." *-*

Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok

Egy elérhetetlen álom, és egy felejthetetlen szerelem.

‎

"Visz az út, de nem tudod merre mész,

Visz az út, mert mindig van remény.
Sohase mondd azt, hogy feladnád,
Hisz mindig várnak rád.
Álmodozó! Úgyis felébredsz,
Mindig menekülsz, vagy eltévedsz.
Nem érted, csak kérded: Ó mondd, ez mért van így?"

A herceg aki csak úgy kisétált az életemből....

Volt egy fiú az életembe, nem rég lett vége a kapcsolatunknak. Bár nem volt nagyon hosszú az az idő amit együtt töltöttünk, de nagyon hiányzik... Általában én hamarabb végeztem a suliba és hát volt időm elmenni elé. De volt mikor ez fordítva történt... Szakításunk után volt, hogy kiléptem az iskola kapuján körbenéztem hogy hátha látom valahol... Reménykedtem hogy eljön a saját kis tündérmesém és szakítás után a hercegem vissza jön hozzám. De hát ez nem történt meg. Még mindig sokat gondolok az együtt töltött  pillanatokra. Van egy kép az emlékeim között ami újból, s újból lejátszódik *-* de tudom hogy el kell felejtenem. A mai napon ugyan úgy hamarabb végeztem a suliba mint ő fel mentem és vártam az iskola előtt, majd megjelent. Ő nem vett észre de én láttam, és mint egy film lejátszódott a múlt mikor én vártam ott és megöleltem majd láttam hogy nélkülem  nevet a többiekkel...és elsétál. Mikor elment még néztem utána s láttam magam mellette mikor egymás kezét fogva mentünk végig azon az úton. Majd abban a pillanatba mikor már eltűnt, szemeim megteltek könnyel. Fáj az az érzés hogy elveszítettem és már nem lehet az enyém, fáj az hogy nem látom többet a mosolyát, hogy nem érezhetem ajkait de ami a legjobban fáj az hogy már nem mondhatom azt  hogy ő az én  Hercegem *-*

 ~Meg akarom tanulni, hogy hogyan kell nem gondolkodni, hogy ne járjon az eszem azokon az emlékeken, amiket Veled éltem meg, és most ezeken az emlékeken szívesen mosolyognék. De sírok, mert tudom, nem vagyok már az életed része…~ 

~Idézetek ~

Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám

És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány

És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne

Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne

A levél, amit írok neked olcsó papír tinta

Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta

Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam

Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam.

az vagyok,aki mélyen,tiszta szívvel,önzetlenül,önmagadért fog szeretni,de aki csak akkor fogja mondani neked,amikor valóban így érzi.az vagyok,akit soha nem fogsz megérteni igazán,de akit pont emiatt fogsz csodálni,és végtelenül szeretni.

‎ Jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni.

 Jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bringázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni.

 Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek.

Álarc mögé bújva

Az életem során felpróbáltam egy álarcot. Mert könnyebbnek láttam azt, hogy mindent mosolyogva fogadja, és ne lássák meg rajtam mikor baj van, s ezáltal  mindenki azt látja majd , hogy milyen erős vagyok. Ismerős ez az érzés? Könnyebb egy álarc mögé rejtőzni, mint hogy elmond mi a baj...  De nem ez lenne a megoldás, hogy elmeneküljünk a gondok elől. Viszont ez  a könnyebbik út, sokan választjuk ezt a fajta utat, de nem jól tesszük. Mert mikor már elegünk van a sok gondból és ki akarjuk adni magunkból, előfordulhat, hogy nem hallgat meg senki, mert nem ezt azt  szokták meg hogy te beszélsz az érzéseidről . Ha ez bekövetkezik, nem marad más választás mint hogy visszavedd az álarcot, amit mindenki ismer... De az álarcod mögött te ott ülsz egy rideg sötét szobába és végignézed, ahogy a szíved és a lelked összeomlik a sok gondtól, s bajtól. És nem tehetsz mást, mint hogy vársz... vársz valakit, aki egyszer csak belép a szobába és fényével világít, majd lassan odamegy, hozzád átkarol, és csak annyit mondd, hogy már nem vagy egyedül itt vagyok neked. Ne várj, eddig vesd le az álarcod és keresd meg azt a személyt, aki igazán megért téged. Akire, majd ha ránézel, azt látod, hogy igen  ő az aki önmagamért képes szeretni aki képes az álarcom nélkül is mellettem lenni. *-*